A BOGRÁCSON TÚL
Összetevők: fűszerpaprika, borókabogyó, feket bors, fokhagyma granulátum, petrezselyem, fűszerkömény, babérlevél.
A ráérős hétvégi főzőcskézés királya, a rotyogó bogrács. Fajsúlyos, komoly fogásokhoz kísérleteztük ki, gulyáshoz, marha- és vadpörköltekhez.
"Az úgy volt, hogy a nemzetközi forgalmazóm forszírozta, hogy csináljak egy külön fűszerkeveréket a kis gasztro nagykövetünknek, a gulyásnak. Beleástam magam a témába, kipróbáltam sok fajtáját, és egy különleges borókabogyós változat tetszett meg a legjobban. A borókabogyó amúgy a vadhúsok, a vaddisznó- vagy a szarvaspörkölt elengedhetetlen hozzávalója, így azokhoz is szuperül passzol."
Sokáig rotyogó, vörös húsos fogásokhoz ajánlott jó társaságban, ha van rá mód mindenképp bográcsban készítve.
Miért pont a gulyás lett a nemzetközileg legismertebb fogásunk?
A gulyás nemzeti eledellé, majd nemzetközileg is ismert hungarikummá válásának izgalmas és gazdag történelme van. Ételként az 1700-as évek végén hivatkoznak rá először írásos források, de minden bizonnyal már jóval korábban is készítették az alföldi pásztorok. Csak ők még egyszerűen „húsnak” nevezték, „húst főztek”. Nem szerették túlcifrázni a dolgokat.
Nemzeti eledellé válásának politikai gyökerei vannak. II. József uralkodó komoly központosító törekvései ellenállást váltottak ki a lakosság alsóbb rétegeiben is. Ennek az ellenállásnak az eredménye volt a hagyományos magyar kultúra felértékelődése, szemben a németes befolyással. A gulyás annyira az alföld közepéről származott, hogy szóba se jöhetett bármiféle elnémetesedés, fogyasztásának egyfajta nemzeti összekovácsoló ereje lett.
Kezdetben a szegényebb rétegek eledele volt, szépen lassan kúszott fel a városi fogadók, vendéglők étlapjára.
Nemzetközi hódításának prózai okai vannak. Egyrészt a nagy nemzetközi forgalmat bonyolító utak melletti fogadók állandó fogása volt, az átutazók mind ezt ették. Másrészt a katonai élelmezés fontos szereplőjeként a külhonban állomásozó és harcoló katonák révén is messzire eljutott.
Az évszázadok alatt számtalan, az egyes tájegységekre jellemző változata alakult ki:
A termék zellert, mustármagot és szezámmagot is csomagoló üzemben készült!
„Számomra az, hogy én termelem meg a fűszert a kertemben, magról nevelem, megnő, begyűjtöm, elkészítem és mások az én fűszereimből készítenek valami finomat. Ez az egész annyira varázslatos! Kreálok valamit, amibe mindenemet beleteszem, közben gondozom és gondolkodom, hogy milyen újat lehetne még kitalálni.” – Zsófi, a Fűszeres Lány
