almatörköly, mate tea, édesgyökér, cikóriagyökér, csalánlevél, lapacho tea, szederlevél, rozmaringlevél, alma, tőzegáfonya darabok
Kellemes, egyedi zamatú teakeverék. A mate- és lapacho tea élénkítő, teljesítményfokozó hatású. Az alma, a cikória és az édesgyökér az emésztést segíti.
Tisztelet a vadnak, üdv a VADÁSZNAK!
Erdők ízét idéző vadgyümölcsös keverék tea. Ennek a teakeveréknek olyan gazdag az összetétele, hogy érdemes egyenként is figyelmet szentelni rá.
Almatörköly: az almalé előállítása folyamán keletkező visszamaradt, gazdag ízvilággal rendelkező sűrítmény. Könnyen és jól emészthető, friss és élénk ízt kölcsönöz.
Mate tea: a tea a Dél-Amerikában honos magyalféle, jellegzetes trópusi-szubtrópusi örökzöld növénye. A termése kissé a bors termésére hasonlít. A természetben élő indiánok házi patikájának elengethetetlen patikaszere. Tapasztalat szerint ez a zöld teára emlékeztető, ám annál gazdagabb tea, hihetetlenül segíti a mélyebb alvást. Segíti a bélsérülések gyógyulását, így emésztésünk természetes orvosa. Növeli az oxigénellátottságot, így szívre gyakorolt hatása rendkívüli. Vérnyomásunk karbantartója is egyben.
Cikóriagyökér: ehető része a gyökérnyaki hajtás kezdeménye. Ez a fehér, halványsárga hajtás felé zöld levelekből álló rész kellemes ropogós, jellegzetes kesernyés ízt ad a teának. Téli időszakban fontos vitaminforrás.
Csalán: talán a legismertebb és legerősebb vértisztító növényünk. Oldja az anyagcseréből származó salakanyagokat, a vesét fokozott kiválasztásra serkenti, tisztítja a teljes emésztőrendszert, fokozza szervezetünk védekezőerejét.
Lapacho tea: a perui indiánok sokféle betegség kezelésére használják már évszázadok óta. A Lapacho-fa kérgét használják fel. A fa óriásira nő, akár 700 évig is él. Belső vörösesbarna kérgét szedik le, apróra reszelik, ebből készül a tea. A fakéreg 40 éves kor után éri el a gyógyászati célra is alkalmas hatóanyag-koncentrációt. A tudósok felfigyeltek arra, hogy a perui és bolíviai inkák eredményesen alkalmazzák gyulladások, ízületi panaszok és daganatok kezelésére.
Szederlevél: gyógyhatását már az ókorban is ismerték. Hasmenés ellen, gyomorerősítőként, izzasztószerként és vizelethajtásra használatos.
Rozmaring: ismertsége már a középkori gyógynövénykönyvekből is kiderül. Kiváló étvágygerjesztő, emésztést javító, frissítő, serkentőleg hat a központi idegrendszerre és fokozza a vérellátást. Ismeretes jó görcsoldó, baktériumölő tulajdonsága is.
Tőzegáfonya: nálunk ritka növények. Az áfonyáknak mintegy háromszáz faja található meg az északi sarkkörtől a trópusokig. Ezek egyik kiemelkedő faja a tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccus), mely az igen nedves, savanyú talajon, tőzegmohalápon érzi jól magát. Gyümölcse igen értékes. Festékanyagai az antocianinok, amelyek a színét adják, biológiailag értékesebbek, mint amilyenek a gyümölcshús alkotói. Az antocianinok bioaktív anyagok, segítenek megőrizni az ember egészségét.
