PÁRLÓFŰ
A népgyógyászatban májpanaszok, száraz köhögés, hasmenés, gyomorpanaszok, irritábilis bél szindróma (IBS), cukorbetegség, tuberkulózis esetén alkalmazzák.
HATÓANYAGOK
Csersavak: 3-11% mennyiségben. Főképp proantocianidinek (kondenzált tanninok), kisebb részben ellagitanninok. Savak: palmitinsav, szalicilsav, kovasav, sztearinsav. Flavonoidok: 1,9% mennyiségben. Főképp hiperozid, rutin, izokvercitrin, kvercitrin, izovitexin, apigenin és glikozidjai, kempferol és glikozidjai, luteolin, kvercetin stb. Triterpének: főképp urzolsav (0,6%). Fenolsavak: klorogénsav, kávésav, elágsav, vanillinsav, szalicilsav, ferulasav stb. Ásványi anyagok: 7,5% kovasav tartalom. Vitaminok: C-vitamin, B3-vitamin-komplex (100–300 μg/g a levélben), B1-vitamin (2 μg/g a levélben), K-vitamin. Illóolaj: cedrol, alfa-pinén, linalool, alfa-terpineol, bornil-acetát, eukaliptol.
TÖRTÉNETE
Az 1807-ben megjelent Magyar Füvész Könyvben a következő olvasható róla: “Teája a gőzölgést segíti, és a belső részeknek, tüdőnek, májnak, lépnek dugulásait nyitja”. A növény népnyelvben használt koldustetű, szőrféreg elnevezésére az ad magyarázatot, hogy a növény tüskés termése rátapad a ruhaszövetre, ezáltal úgy terjed, mint a tetű.
ELTERJEDÉSE
Egész Európában honos. Változatos, bolygatott termőhelyeken és talajokon (bokros helyeken, tisztásokon, erdők szélén, réteken) fordul elő.
LEÍRÁSA
60-100 cm magas lágy szárú, tőlevélrózsás évelő növény. Szára felálló, egyszerű vagy felül elágazó, szőröktől érdes. A júniustól augusztusig nyíló sok kis apró sárga színű virág végálló füzért alkot. Hazánkban egy másik párlófűfajjal együtt fordul elő. Egyik megkülönböztető bélyegük, hogy a szagos apróbojtorján (A. procera) sziromlevelei kicsípett csúcsúak.
A PÁRLÓFŰ EGÉSZSÉGÜGYI HATÁSAIT ALÁTÁMASZTÓ TUDOMÁNYOS BIZONYÍTÉKOK
A bemutatott tudományos vizsgálatok eredményei a párlófűre általánosan vagy a hivatkozásokban szereplő készítményre vonatkoznak. Bemutatásuk célja, hogy alátámasszák a párlófű pozitív egészséggel kapcsolatoshatásait.
A SZÉKLET SŰRÍTÉSÉT ELŐSEGÍTŐ HATÁSA
A párlófű akár 10 százalék cserzőanyagot (tannint) istartalmaz. A cserzőanyag nem egységes, hanem több hasonló tulajdonságú vegyület keveréke. Közös tulajdonságuk, hogy a fehérjékkel kovalens kötést képezve kicsapják azokat. Szabad fehérjék gyakran előfordulnak a gyulladt nyálkahártyán, a cseranyagok velük reakcióba lépve egy védőréteget hoznak létre. A gyulladt terület érzékenysége ezáltal csökken, kevésbé jutnak át rajta méreganyagok és a kórokozók (Csupor).
A párlófű cseranyagai jelentős antibakteriális hatással rendelkeznek, ezt támasztja alá az a kutatás, amelyben a párlófű kivonata eredményesen gátolta a fertőzést okozó Staphylococcus aureus baktérium fejlődését (Petkov).
A párlófű kivonatáról egy másik kutatásban igazolták gyulladáscsökkentő hatását is (Lamaison).
A párlófű májvédő hatásáért többek között az agrimonolid nevű hatóanyag lehet a felelős (Park).
A TOROK ÉS SZÁJ NYÁLKAHÁRTYÁJÁNAK EGÉSZSÉGÉT SEGÍTŐ HATÁSA
A párlófű cseranyagai ugyanolyan módon fejtik ki hatásukat a torok és a száj nyálkahártyája esetén, mint ahogy azt a bél nyálkahártyája esetén teszik és ahogy azt a széklet sűrítése esetében korábban ismertettük. A párlófű bevonó, gyulladáscsökkentő, antibakteriális és vírusellenes hatása ebben az esetben is érvényesül.
A polifenolokban gazdag gyógynövények mértékletes fogyasztása változatossá, kiegyensúlyozottá teszi az étrendet!
PÁRLÓFŰ (APRÓBOJTORJÁN) A NÉPGYÓGYÁSZATBAN
A népgyógyászatban májpanaszok, száraz köhögés, hasmenés, gyomorpanaszok, irritábilis bél szindróma (IBS), cukorbetegség, tuberkulózis esetén alkalmazzák. Emellett vizelethajtó, szíverősítő és nyugtató hatást is tulajdonítanak neki.
Papp János
fitoterapeuta, gyógynövény-alkalmazási szakmérnök
Termékajánló:
