LÓSÓSKA
A lósóska másik gyakran használt neve a lórom, de nevezik keserűlapunak vagy lósósdinak is.
HATÓANYAGOK
A termések különleges cseranyagokat és flavonoidokat (kvercetin, kvercitrin, hiperozid, vitexin, rutin) tartalmaznak.
TÖRTÉNETE
A lósóska másik gyakran használt neve a lórom, de nevezik keserűlapunak vagy lósósdinak is. A sóska névet a leveleket savanyú ízűvé tevő oxálsavnak köszönheti. A lósóska gyökerét is felhasználják a gyógyításban, de éppen ellenkező - hashajtó - hatást vált ki, mint a termés. A gyökér ugyanis jelentős mennyiségű antrakinon származékokat tartalmaz, amelyek gátolják a vastagbélben a víz visszaszívását, ezáltal hígítják a székletet.
ELTERJEDÉSE
Jó vízellátottságú talajokon, árokpartokon sokfelé találkozhatunk vele.
LEÍRÁSA
Föld feletti hajtása akár másfél méter magasra is megnő. Levelei lándzsásak. Virágzása júniusban kezdődik, de hosszan elhúzódhat. Toktermése az érés során először bordóvá, majd kiszáradva világosbarnává változik.
A bemutatott tudományos vizsgálatok eredményei a lósókamagra és polifenolokra általánosan vagy a hivatkozásokban szereplő készítményre vonatkoznak. Bemutatásuk célja, hogy alátámasszák a termékünkben lévő gyógynövény egészségtámogató, a szervezet normál állapotának fenntartását elősegítő hatását.
POLIFENOLOK A KIEGYENSÚLYOZOTT TÁPLÁLKOZÁSBAN
A lósóska magja (botanikailag a termése) jelentős mennyiségű (5-10%) polifenolt tartalmaz (Wegiera). A polifenolok (tanninok) kicsapják a fehérjéket, így védőréteget alkotnak a bélnyálkahártya felszínén, csökkentve ezzel a bél érzékenységét és kiválasztását, gátolva a méreganyagok felszívódását (Csupor)
A lósóska a cseranyagoknak köszönhetően antioxidáns hatással is rendelkezik. Az antioxidánsok védelmet nyújtanak a gyulladás során keletkező szabad gyökök károsító hatásával szemben (Maksimovic).
A cseranyagok székletfogó hatása jól igazolt, ezért a magas cseranyagtartalmú gyógynövények megalapozottan használhatók a híg széklet sűrítésére (Csupor).
A lósóska fajok jelentős antibakteriális hatással rendelkeznek (Orbán). A bélgázok képződéséért azok a baktériumok a felelősek, amelyek a vastagbélben lebontják a vékonybélben meg nem emésztett táplálékot, eközben különböző gázokat szabadítanak fel. Ezeknek a baktériumoknak a gátlásával a bélgázosság mértéke jelentősen csökkenthető.
A kutatások igazolják, hogy a 100 mikron alatti szuperfinom porokból a polifenolok és a flavonoidok háromszor olyan gyorsan oldódtak ki a gyomorban, mint a 100 és 500 mikron közötti szemcseméretű porokból. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a polifenol 70 százaléka oldódik ki a szuperfinom por esetében, míg a 100 és 500 mikron méretű poroknál ez alig haladta meg az 50 százalékot. A flavonoidoknál még nagyobb volt a különbség, a szuperfinom porból a flavonoidok 90 százaléka, míg a 100 és 500 mikron közötti porból ennek csak a fele oldódott ki (Zhong)
A szuperfinom kezelés jelentősen megnöveli a hozzáférhető antioxidáns hatású polifenolok és flavonoidok mennyiségét. Számos tanulmány megállapította, hogy a kivonható fenoltartalom fordítottan arányos a porszemcsék nagyságával. Minél finomabb tehát egy gyógynövénypor, annál több fenolos anyag tud kioldódni belőle. A kutatások szerint ennek elsődleges oka az, hogy a szuperfinom kezelés szétzúzza a rostmátrixot, amelynek eredményeként felszabadulnak az antioxidáns vegyületek, amelyek a kezelés előtt a rostmátrixhoz kapcsolódtak vagy abba ágyazódtak be (Zhu).
LÓSÓSKA A NÉPGYÓGYÁSZATBAN
A lósóska népgyógyászati alkalmazásai között szerepel a száj- és torokgyulladás, illetve az erős hasmenés kezelése is.
Papp János
fitoterapeuta, gyógynövény-alkalmazási szakmérnök
Termékajánló:
