ALEXANDRIAI SZENNA
A szennafajokat nemcsak gyógynövényként hasznosítják, hanem dekorációs céllal, dísznövényként is ültetik.
HATÓANYAGAI
A szenna hatóanyagai az antrakinonszármazékok közé tartoznak. A levél 1-5%, a termés 2-5%-os mennyiségben tartalmazza ezeket a vegyületeket, amelyek közül a fő komponensek a szennozid A és B.
TÖRTÉNETE
A szennafajokat nemcsak gyógynövényként hasznosítják, hanem dekorációs céllal, dísznövényként is ültetik. A több tucat szennafaj közül a modern gyógyászatban az alexandriai szenna (Senna alexandrina) játszik jelentősebb szerepet. A szenna felhasználási céljai összefüggenek markáns hashajtó hatásával: székrekedés esetén, valamint fogyókúra hatékonyságának fokozására használják évszázadok óta.
Ugyanerre a célra más, rokon fajok is használhatóak, egyéb fajokat pedig más célokra (pl. hajápolás) is alkalmaznak. A szenna fajok népi gyógyászati alkalmazása sokszínű, a bélférgesség és ízületi panaszok kezelésétől a bőrpanaszok enyhítéséig.
ELTERJEDÉSE
A szennafajok a trópusi és a szubtrópusi területeken őshonos cserjék és kisebb fák.
LEÍRÁSA
Az alexandriai szenna fürtös, sárga, az akácra emlékeztető virágú fa. A gyógyászatban a növény levelét, hüvelytermését vagy azok készítményeit alkalmazzák.
AZ ALEXANDRIAI SZENNA ÉS A PAPSAJTMÁLYVA EGÉSZSÉGÜGYI HATÁSAIT ALÁTÁMASZTÓ TUDOMÁNYOS BIZONYÍTÉKOK
A bemutatott tudományos vizsgálatok eredményei az alexandriai szennára és a papsajtmályvára általánosan vagy a hivatkozásokban szereplő készítményre vonatkoznak. Bemutatásuk célja, hogy alátámasszák a termékünkben lévő gyógynövények pozitív egészséggel kapcsolatos hatásait.
SZÉKLETLAZÍTÁST ÉS RENDSZERES BÉLMOZGÁST TÁMOGATÓ HATÁSA
A szenna hatóanyagai, a szennozidok a bélben átalakulnak, majd a képződő vegyületek a bélfal simaizomzatára hatva fokozzák a bélmozgásokat, csökkentik a bélnyálkahártya vizfelszívó-képességét, ezzel lazítva a székletet. Mindezek eredményeként a bélmozgás gyorsul, a béltartalom gyorsabban áthalad a bélrendszeren, és megszűnik a székrekedés.
Idős korban a bélműködés renyhébb, és a bélreflexek romlása, valamint az elfogyasztott élelem mennyiségének csökkenése miatt a székelés ritkábbá válik. Ez székrekedés kialakulásához vezethet, aminek gyakorisága az életkor előrehaladtával nő. A rendszeres székelés fenntartása, a megfelelő bélmozgás megőrzése ebben a korcsoportban kiemelt fontosságú. Egy Finnországban végzett klinikai vizsgálatban idősek részvételével tanulmányozták a széklettömeg-növelő (rosttartalmú) hashajtóval kombinált szenna hatását egy gyakran használt hashajtó hatóanyaggal, a laktulózzal összehasonlítva. Azt találták, hogy a szennatartalmú készítményt szedőknél gyakoribb volt a székelés (átlagosan heti 4,5 a másik csoport 2,2-es átlagához képest) (Kinnunen). Egy másik modern (véletlen besorolásos, palcebokontrollos, kettős vak) észak-írországi kutatásban is az előző két kezelést hasonlították össze, és megállapították, hogy nemcsak a székelési gyakoriságot javította jobban a szennát is tartalmazó kezelés (napi átlagos 0,8 széklet a laktulóz csoport 0,6-os értékéhez képest), hanem azt is, hogy a székletürítés kisebb erőfeszítéssel járt ebben a csoportban (Passmore)
Egy USA-ban végzett vizsgálatban azt tanulmányozták, hogy a rosttartalmú hashajtók kiegészítésére adott szenna hogyan befolyásolja a kezelés hatásosságát. A résztvevők egy része útifűmagot, mások szennával kiegészített útifűmagot kaptak székrekedésük kezelésére. A szennával kiegészített kezelés lazább és gyakoribb székletet eredményezett, mint az önmagában alkalmazott rost (Marlett)
Japánban szintén modern kutatási módszerekkel vizsgálták a szenna hatását, egyrészt placebóval, vagyis hatóanyag nélküli készítménnyel, másrészt egy ozmotikusan ható hashajtóval, a magnézium-oxiddal hasonlították össze. Mindkét hashajtó kezelés hatásosan enyhítette a székrekedést, és a két szer között nem volt különbség a tünetek enyhítése és a székletürítés tekintetében. (Morishita) A szenna megy másik vizsgálatban a széles körben használt hashajtó hatóanyaggal. a nátrium-pikoszulfáttal is egyenrangú hatásosságúnak bizonyult (MacLennan)
A krónikus székrekedés gyakran előforduló emésztőrendszeri probléma, a felnőttek 20, így a gyerekek 30 százalékát érinti. A papsajtmályva vízoldható poliszacharid hatóanyagai megkötik a széklet víztartalmát, ezzel lágyítják azt, emellett a bélnyálkahártya felszínét is síkosítja, így a széklet könnyebben tud távozni a szervezetből. Bár önmagában enyhébb hatású, mint a szenna és a kutyabenge, nagy előnye, hogy nem szokik hozzá a szervezet, így korlátlan ideig alkalmazható (Elsagh).
Az erdei mályva székrekedést megelőző hatását placebokontrollos klinikai kutatásban is megerősítették. A 203 részvevővel végzett vizsgálatban olyan 18 és 65 év közötti személyek vettek részt, akiknél korábban funkcionális székrekedést állapítottak meg. A kutatás négy hétig tartott, de már ez első héten másfélszeresére nőtt a székletürítések száma a mályvalevelet fogyasztóknál, a negyedik hét végére pedig további javulást mértek. A nehezen üríthető kemény széklet előfordulása a kísérlet végén felére csökkent, ahogy az erőltetett székletürítés is. A résztvevők 81 százaléka javulásról számolt be a széklet keménységével kapcsolatban. 76 százalékuk ítélte meg úgy, hogy a mályvalevél hatására kevésbé kellett erőlködniük a székletürítés közben (Elsagh).
Az emésztőrendszer megfelelő működéséhez nélkülözhetetlen az egészséges bélflóra. A bélbaktériumok képesek feldolgozni olyan tápanyagokat, melyeket az emésztőrendszerünk nem tud lebontani. Ezek az anyagok tápanyagként szolgálnak a hasznos bélbaktériumainknak. A mályvafélék egyes hatóanyagai is az ilyen prebiotikumok közé tartoznak (Bone).
Papp János
fitoterapeuta, gyógynövény-alkalmazási szakmérnök
Termékajánló:
ALEXANDRIA SZENNA étrend-kiegészítő gyógynövénykapszula 60 db
