Az életfa szimbólumának eredete
Az Életfa egy ősi misztikus szimbólum, amely a majáktól a keltákig, a buddhizmustól az északi mitológiáig, különböző kultúrákban jelenik meg.
Az Életfa legkorábbi ábrázolásai körülbelül i. e. 7000-re nyúlnak vissza, és a mai Törökország területén találták meg őket.
Jól ismertek az élet fájának ábrázolásai az ókori Egyiptomból, Mezopotámiából, Izraelből, Kínából, de az indián, germán, kelta és a magyar kultúrában is megtalálhatók.
Az Életfa keresztény jelkép is (a bibliai Tudás Fája). Valójában a kereszt maga is Életfa: az örök élet szimbóluma.
Az életfa szimbólumot általában egy nagy faként ábrázolják, amelynek gyökerei befelé, a földig, ágai pedig az ég felé terjednek. Ez az univerzumban minden dolog összekapcsolt természetét képviseli; örök kötődése a fizikai birodalomnak, amelyben gyökerezünk, és a spirituális birodalomnak, amelyhez nyúlunk. Az Életfa emlékeztet a Földanyával való egyetemes kapcsolatunkra, valamint a tőle való függőségünkre, hogy növekedjen és virágozzon.
Ahogy az évszakok beköszönnek őszbe és télbe, sok fa hibernált fázisba kerül, és elveszíti leveleit. Tavasszal azonban a fák lassan újból élednek, és először apró rügyeket hajtanak ki, mielőtt életre kelnek. A fák életciklusához hasonlóan életünk is megtapasztalhatja a sötétség és a fény, a halál és az újjászületés évszakait. Az Életfa szimbólum ezért az újjászületést, a pozitív energiát és az új kezdeteket jelenti.
A kelta életfa
A kelta életfa szent élőlény, varázserővel bír és az élet forrása. Sajátossága, hogy széles ágakkal és szétterülő gyökérzettel rendelkezik, teljesen szimmetrikus, így ha 180 fokban megfordítjuk, pontosan ugyanolyannak tűnik.
A kelta életfa ágai és lombkoronája a tanulás és a tudás keresését jelképezik az életben. Az élet fájának törzse a családból származó erőt és egységet jelképezi, virágai és gyümölcsei pedig a megújuló növekedést és az örök életet mutatják.
Szerintük az Életfa különleges erőkkel volt megáldva. Menedéket, élelmet, melegséget biztosított és fontos találkozóhely is volt a kelta népnek. Ám nem csak az embereknek nyújt menedéket, hanem a föld valamennyi lakójának, így az állatok számára is.
A magyar életfa (világ-, virág-, tetejetlen-, égigérő-, isten-, lélek-, sámánfa)
Olyan mitikus óriásfa, amely a föld köldökét, amely áldozati- és temetkezőhely, köti össze az ég köldökével, a Sarkcsillaggal, és tükörképszerűen átnyúlik a túlvilágba.
A fa minden ága egy-egy külön világ, ahol az ősök élnek nemzedéki sorrendben. Az ágak hét vagy kilenc régióban az eget képviselik, s ezen vándorolnak az ősök szellemei. Amikor az égboltot végigjárták, s letelt az idejük, visszatérnek az evilági életbe.
Innen a fa csúcsáról száll le a madár, Isten küldötte, aki elhozza a lelkeket a földre.
Életfa-motívum szerepel a sámándobokon is. A világfa-szimbólum a megújuló Világegyetemet képviseli, a Tejutat, ahol a sámán a szellemekhez, Napatyához utazik. Kozmikus voltára utal, hogy lombján a bolygók, a Nap (aranykastély) és a Hold (ezüstkastély), ágain a csillagok, a sátorszerű üstön, a lyukas égbolton keresztül csillognak.
Az életfa minden élet szülőanyja és megtartója, a jólét és a világegyetem éltetője. Gyümölcse az aranyalma, amit esténként a tündérek rabolnak el. A fa tövénél lyuk van, ez vezet az alvilágba. Itt fakad az élet-halál vize.
Életfás díszek, életfás ékszerek
Az életfa egyaránt lehet puszta divat kiegészítő, amit azért hordunk, mert tetszik nekünk, vagy jelentheti a fák iránti szeretetet. Természetesen akár a személyes spirituális meggyőződésünket is kifejezhetjük általa.
A természet örök körforgása, a múlt a jelen és a jövő összekapcsolódása, az emberi élet egésze, a hit abban, hogy többről szól az élet: mindezt magában foglalja az élet fájának szimbóluma
Az élet fája, medálként viselve, a világ minden táján képes hidat építeni emberek közé, akkor is, ha eltérő a vallásuk vagy a világnézetük.
L. Gácsi Éva
Ajánlott csodák:
