MÁRIA-ÜNNEPEK MAGYARORSZÁGON

Ebből az alkalomból érdemes áttekinteni a Magyarországon ünnepelt 15 (!) Mária-ünnepet és a hozzájuk kapcsolódó szokásokat, hagyományokat.
A Mária vitatott jelentésű, bibliai eredetű női név. Eredeti héber formája Mirjam volt, ez a görög és latin bibliafordításokban módosult. Lehetséges jelentései: ’mirha’, (az ókor egyik legdrágább illatszere),’keserű(ség)’, 'úrnő', 'szépség', 'reménység', 'szomorúság'. A latin Maria névváltozatnak igen sok származéka alakult ki az európai nyelvekben, ezek egy része a magyarban is használatos. 

A Mária név már az 1100-as évektől szerepel névrendszerünkben Maria változatban, de ekkor még nem volt gyakori név. Elterjedése az ellenreformáció után a XVIII. századra tehető, főleg a katolikusok körében vált gyakorivá.  Tekintve, hogy Szűz Mária Magyarország védőszentje az egyházban, továbbá a katolikus liturgiai hagyományban is a leggyakrabban előforduló nőalak, nem lehet véletlen, hogy az egyik legfrissebb (2016-os) népszerűségi listát is toronymagasan vezeti a teljes lakosság körében. Manapság nem tartozik a népszerű nevek közé, kevés kislány kapja, de első keresztnévként 328 366 hölgy viseli ezt a nevet, másodikként további 99 934-en.
Krisztus édesanyjának, Máriának életéről a Bibliában kevés adatot találunk, inkább a hagyomány őrzi életének eseményeit. Ezek az úgynevezett Boldogasszony-ünnepek.

Időrendi sorrendben az első Gyertyaszentelő Boldogasszony napja február 2-án, karácsony után a 40. napon van. Ezen az ünnepen az egyház Szűz Mária tisztulását és a kisded Jézus – mózesi törvény szerint való - templomi bemutatását ünnepli. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása.

Március 25. az Angyali Üdvözlet napja, más néven a Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, Jézus ezen a napon fogant meg Szűz Mária méhében. A néphagyomány azt tartja, hogy ezen a napon kell elkezdeni a gyümölcsfák és a szőlők oltását. 

Július 2. a Sarlós Boldogasszony napja. A nap elnevezése utal az aratás egykori módjára, amikor még a nők arattak sarlóval. Tápén e hagyomány emlékére ezen a napon gyógyfüveket vágtak le sarlóval, amit azután megszenteltettek. Szokás volt az aratás szertartásos megkezdése is, hogy azután másnap ténylegesen hozzáfogjanak a munkához. Például Szil faluban (Rábaköz) elmentek a misére, az aratószerszámokat a templom falához támasztották. Ezután kimentek a földekre, a búzában vágtak egy rendet, majd hazamentek.

A naptár szerint a következő Mária-ünnep július 16. a Karmel-hegyi Boldogasszony napja. Szent Bertold alapította a Karmel-hegyi szerzetet, amely Európában női rendként terjedt el. Magyarországon Bánfalván építettek kolostort számukra. Ezen a napon a Máriát tisztelő katolikus hívők elzarándokoltak a kolostorukhoz.  

Augusztus 15. Nagyboldogasszony napja. Ekkor Mária mennybevitelét ünneplik. A Mária-kegyhelyeken ezen a napon búcsút tartanak. A naphoz több néphagyomány kapcsolódik. Mindenekelőtt ilyen a Mária-virrasztás magyar hagyománya, amely azon a hiten alapul, hogy ezen a napon a napfelkeltében meg lehet látni a "Napba öltözött Boldogasszonyt", akiről az Újszövetség a Jelenések könyvének 12. fejezetében tudósít. 

A másik ismeretes e napi hagyomány a virágokból összeállított Mária-koporsó készítése vagy a virágszentelés. A megszentelt illatos füveket és virágokat később a halott koporsójába tették, hogy Máriához hasonlóan ő is dicsőségre jusson. A megszentelt füveket-virágokat olykor az épülő ház alapjába, másutt a csecsemő bölcsőjébe vagy az új pár ágyába helyezték. E nap időjárásából - úgy tartják - a termésre is következtetni lehet: "Ha a nagyasszony fénylik, jó lesz a bortermés."
A népi kalendáriumban a "két asszony köze", azaz az augusztus 15. (Nagyboldogasszony) és szeptember 8. (Kisboldogasszony) napja közötti időszak varázserejűnek számít. Ekkor kellett szedni a gyógyfüveket, kiszellőztetni a téli holmikat, a ruhaféléket, hogy a moly beléjük ne essen. A termékenységvarázsláshoz kapcsolódott, hogy ilyenkor "ültették a tyúkokat", hogy jó tojók legyenek, gyűjtötték a mészben sokáig elálló "két asszony közi" tojást.

Szeptember 15. Mária Jézus halála miatt érzett fájdalmának ünnepe, vagyis a Hétfájdalmú Szűzanya vagy Fájdalmas Szűzanya napja.

Szeptember 8. Kisboldogasszony, Kisasszony napja, amely Szűz Mária születésének ünnepnapja. Kisasszony napja volt sokfelé a cselédek szolgálatba lépésének az ideje. Ilyenkor kezdték a dióverést. Időjárásjóslás is fűződik ehhez a naphoz. Bugyborékos vagy ritkaszemű eső – esős időszakot jósol. Úgy vélték, hogy Kisasszony-napkor rózsát hány a nap. (Hasonló hiedelem él Nagyboldogasszonnyal és Gyümölcsoltó Boldogasszonnyal kapcsolatban is.) A Középső-Ipoly menti községekben az asszonyok felmentek a közeli dombra a felkelő napot nézni, abban a hitben, hogy meglátják benne Máriát és a nap körüli rózsákat. Vetés kezdetét jelentette a nap. Pereszlényben ez hagyományosan úgy történt, hogy a gazda megszentelte a vetőmagot. Tiszta ruhába öltözött, s menet közben senkihez sem szólt. Vetés közben tilos volt káromkodni. Miután végzett, magasra dobta a zsákot, hogy akkorára nőjön a gabona. A Mura-vidéken Kisasszony-napkor az elvetendő búzát ponyvában kiteszik a harmatra, hogy meg ne dohosodjon. Ha ezt a vetőmag közé keverik, megmentik az üszkösödéstől. Pereszlényben úgy vélték, hogy Kisasszonynapkor búcsúznak a fecskék, de még nem indulnak útnak.

A többi Mária-nap már nem Mária életéhez kapcsolódik, hanem kultuszának ünnepei. 

Január 1. Szűz Mária, Isten anyja napja. Ezt a dogmát az efezusi zsinat fogalmazta meg 431-ben, így a legrégibb Mária-ünnep. Régi hónapneveink közül január ezért Boldogasszony hava. 

Szeptember 12-én a magyar és a német nyelvterületen a Boldogságos Szűz Mária neve napját tartjuk. Az ünnepet XI. Ince pápa rendelte el annak emlékére, hogy 1683-ban a keresztény seregek megfutamították a Bécset ostromló török hadsereget.

Október 8. a Magyarok Nagyasszonyának ünnepe. A katolikus hívők ezen a napon ünneplik Szűz Máriát, akinek Szent István király az oltalma alá helyezte az országot. Így lett Magyarország Mária országa, latinul Regnum Marianum.

A művészetek közül az irodalomban, képzőművészetben és a zeneművészetben egyaránt megjelenik a Mária név. 

A XIII. század második felében egy ismeretlen költő fordította le latinból a Mária-siralmat, amelyet Ómagyar Mária-siralom néven ismerünk. A vers a keresztfa alatt szenvedő Máriát szólaltatja meg, aki a megkínzott fiához, Jézushoz könyörög. Az első összefüggő magyar versszöveg nemcsak esztétikai értéke miatt egyedülálló, hanem a nyelvtörténetnek is hallatlanul fontos forrása. 

Középkori festészetünk szintén páratlan szépségű képpel, a máig azonosítatlan M. S. mester Mária és Erzsébet találkozása (Vizitáció – 1506) címmel emlegetett festményével indítja a magyar remekművek sorát. A kép a két áldott állapotban lévő szent nő - Mária és Erzsébet - találkozását örökíti meg. A bibliai történet szerint, amelyet híven követ a lírai szépségű ábrázolás, a Jézus születését hírül adó Gábriel arkangyal azt is tudatja Szűz Máriával, hogy a nála jóval idősebb Erzsébet szintén gyermeket vár. Ekkor Mária felkerekedik, és meglátogatja távoli rokonát. A kép ezt a meghittségig bensőséges eseményt jeleníti meg érzelmileg és festőileg egyaránt magas rendű eszközökkel. A festő a néző számára világosan érzékelteti a két asszony gyermekeik jövendő sorsát is magába foglaló bonyolult kapcsolatrendszerét. Erzsébet, aki Szent Jánost hordja méhében, idősebb létére is alázattal emeli meg és vonja arcához a Jézussal viselős Mária engedékenyen felé nyújtott kezét, miközben másik kezének ujjaival finoman megsimogatja a fiatal nő büszkén domborodó hasát. Tekintetük nem egyforma: miközben Szűz Mária arcán a boldogság felhőtlennek látszik, Erzsébet vonásai - fürkésző szeme és összeszorított ajka - gondterheltségről árulkodnak. Ez az ambivalencia a kép más struktúráiban is kísért. Míg Mária mögött zord sziklák sugallják a fiának majdani sorsát beteljesítő véres passiótörténetet, Erzsébet válla fölött egy várkastély koronázta kies tóra látunk a kék hegyek tövében. S ugyancsak különböző tartalmakat közvetítenek a testükhöz képest aránytalanul nagy virágok a földön: bal oldalt a fájdalomra és szenvedésre utaló írisz, jobbra a tövis nélküli, azaz testi-lelki tisztaságot szimbolizáló szellőrózsa, noha mindkettő éppen olyan észrevétlenül illeszkedik a természeti környezetbe, mint ahogy a szeszélyes drapériákba burkolózó két asszony is a jövevények eljövetelének örvendező kismamaként jelenik meg a festői tájban.

A zenetörténet az egyik legfontosabb katolikus imádság, az Üdvözlégy Mária (Ave Maria) számtalan feldolgozását ismeri. Gyönyörű példája ennek Jacob Arcadelt reneszánsz zeneszerző  Ave Mariája a XVI. század első feléből.

Szeretettel kívánunk boldog névnapot minden Mária nevű kedves vásárlónknak!

Források: 
Vadas József: A magyar festészet remekei, Corvina Kiadó, 2003, 30. oldal

Szűz Mária Szent Neve (jelesnapok.oszk.hu)

Keresztény egyházi naptár - WikipédiA

Szívből és szeretettel ajánljuk figyelmébe Máriával kapcsolatos szépséges érdekességeinket!

MÁRIA